A víztisztítás története

A víz az egyik alapfeltétele az életnek, ugyanis a víz nélkül nincs élet. Így a víznek a megszerzése mindig is létkérdés volt. Már az őskorban is vándorlásra késztette az ívóvíz hiánya a lakosságot, hogy újabbnál-újabb érintetlen területeket fedezzenek fel.

Az emberek amikor végleg letelepültek, akkor a vízforrás megszerzése még nagyobb szerepet kapott. Egyes feltárások szerint az ókori Egyiptomban, 5000 évvel ezelőtt is már használtak rézből készült vízvezetékeket. Illetve az ógörög városok vízállátó berendezéseiről Herodotos könyveiből tudhatunk, melyeket az ásatások is beigazoltak. A feltárások szerint itt már i.e 1500-ban is használtak vízvezetékeket, valószínűleg a vízszerelő szakma is létezett már. Az emberek már akkor tisztában voltak azzal, hogy a kavicsok és homok megtisztíthatja az ivóvizet, Ám akkoriban még nem kellett ilyen jellegű problémákkal számolni, mint a mai nap, így csak a finom ívó víz érdekében tették meg ezeket a lépéseket. Illetve a forralás technikáját is ismerték már akkoriban, hogy ez által megszabadulhatnak a nem kívánt szennyeződésektől. A leggyakoribb indok ami miatt elkezdték a víztisztító berendezéseket alkalmazni az a víz zavarossága volt.

Mikorra vezethető vissza a tényleges víztisztítás alkalmazása?

Az egyiptomiak már Kr.e. 1500-ban felfedezték a koaguláció elvét. Vagyis a szuszpendált részecskék elszámolásához alkalmazták a kémiai alumíniumot. Erről a tisztítási elméletről Amenophis II és Ramses II sírján találtak feljegyzéseket. Ezt követően Kr. e 500-ban Hipokratész felfedezte a víz gyógyító erejét. Ugyanis ő fedezte fel a víz szűrésének gyakorlatát, mellyel a rossz szagokat és ízeket vonhatták ki belőle. Rómban Kr. e. 200-300-ban építették ki az első vízvezetékeket. Az asszírok kiépítették az első vízhálózatot melynek köszönhetően messzebb pontokra is eltudták vezetni az ivóvizet. Az elő vezeték 10 méter magas és 300 méter hosszú volt.