A vízvezeték ősi ellensége: a vízkő

Sajnos nagyon sok helyen megfigyelhetjük, hogy igen kemény vizek folynak a vezetékekben. Melyek igen károsak lehetnek azokra a berendezéseinkre, melyek vízzel vannak kapcsolatban.

Ma már számtalan készítményt kaphatunk, melyek hatásosak lehetnek a vízkő ellen, hatékony felderítési módszer kültéri vezetékeknél a kamerás csővizsgálat, vagy a csőtörés bemérés. Viszont ezek csak lassítani tudják a vízkő kialakulását, teljesen megszüntetni egy sem képes. A vízkőben természetes sók találhatóak meg, mint pl. kalcium-karbonát, kalcium-szulfát, illetve magnézium szulfát. Ezek a sók lerakodnak a különböző vízvezetékre, így ezzel csökkentik a vízvezetékek keresztmetszetét. Majd ebből következik az, hogy csökken a különféle vízmelegítők és fűtőtestek hatásfoka. Amely nem csak a berendezésekre lesz kihatással, de az energiafosztást is megnövelheti. Így ennek köszönhetően elkerülhetetlen az időszakonkénti utólagos vízkőeltávolítás a különféle készülékeinkről, mint pl. mosógép, vagy vízforraló. Annak függvényében, hogy egy víz mennyi természetes ásványt tartalmaz megkülönböztetünk lágy, közepes és kemény vizet. Emberi fogyasztásra a legalkalmasabbnak a közepes keménységű víz bizonyul. Viszont azzal tisztában kell lennünk, hogy ami hasznos az emberi szervezet számára, az káros a berendezéseinkre.

Mit tehetünk ellene?

Ma már nagyon sok technikát ismerünk annak érdekében, hogy az efféle problémák ellen szakszerűen fellépjünk. Ilyen lehet a megfelelő vízkezelés, vízelőkészítés, valamint a szakszerűen kivitelezett fűtő, illetve hűtőrendszerek. Ezeknek köszönhetően nagymértékben elkerülhetőek a lerakódások. Vagyis jobban mondva lelassíthatóak a folyamatok, ám teljes mértékben nem szüntethetőek meg. A berendezéseinkbe bevezetett vizet hátráltathatjuk trisóval, amely trinátrium-foszfát, vagy akár kalgonna, amely nátrium-hexa-metafoszfát. A vízlágyítók egy ioncserét visznek végbe, melynek során a kalciumok és magnéziumok helyett nátrium-ionokat visznek a vízbe.